Sadboy-izmus

Egzisztenciális megfáradás. A neoliberális kapitalizmus, a folyamatos kizsákmányoló politikai rendszer, és az elillanó alapvető moralitás; emberség és kedvesség, az új generációt teljes kilátástalanságba taszítja.  A válasz: visszatekintés az egyszerűbb időkre. Újra előkerülnek a kazetták, letörlik a vastag port a bakelit lemezekről, csillogó szemekkel nézik a videó kazetták hangyás felvételeit, és vastapssal üdvözlik a tökéletlenséget. Itt az új-új-érzékenység kora?

Continue reading

Gengszterek vagy költők?

Az 1970-es években az Egyesült Államokban több kulturális-etnikai-társadalmi – így az afrikai amerikai, barbadosi, jamaicai és kubai – közeg kulturális interferenciájaként kialakuló hip hop szorosabb értelemben a kultúrkörhöz tartozó zenei stílust, tágabb léptékben a több elemet, így a break-et, a DJ-zést/scratchelést és graffiti-kultúrát is magába foglaló kultúrkört jelenti. A sokoldalú szubkultúra zenei szegmense – egy pillantást vetve a legnagyobb videomegosztók zenei műfajokra vonatkozó nézettségi adataira – a mai napig az egyik legnagyobb hallgatottságú műfaj, ami fénykorától, a ’90-es évektől kezdve feltűnő változáson ment keresztül; a korai években a már meghonosodott zenei stílusok hangzás- és dallamvilágát, így a bluest, a jazzt felhasználva, azokat az autentikus kulturális-etnikai kisebbségek által hordozott zenei elemekkel, így a mamboval, danzónnal, konga-dobokkal keverő hip-hop mára főleg az elektronikus zenei közeg hangzásának letisztultabb formáit, hangkészítési-hangszínszabályozási elveit és módszereit közvetíti, ez azonban nem a korábbi zenei eklektika elfelejtését jelenti, sőt.  A szöveg-centrikusságból fakadó tág témafeldolgozás a gangster-rapptől kezdve a sokrétű spirituális tartalmat hordozó szövegekig nagyon sok mindent tesz lehetővé.  Haladjunk hát sorban:

House of Pain – Jump Around

Az ír-lett-amerikai hardcore rap-formáció, a House of Pain rövid működése során mindössze három albumot adott ki. Kevésbé ismertek, holott a ’90-es és kétezres évek hip hop előadóira nagy befolyással bíró csapat voltak; ennek legfőbb oka, hogy az ezen szcénán belül is undergroundnak minősülő, verseny-jellegű freestylerap-eseményeken rendkívül gyakran használták fel alapjaikat, így azok rengeteg fel- és átdolgozáson mentek keresztül, és már ezen formájukban kanonizálódtak.  Legismertebb számuk, a Jump around azonban biztos, hogy nagyon sokaknak ismerős, nem csak eredeti formájában, hanem ezerféle feldolgozásában is, és a legkülönbözőbb módokon – vegyesboltban hétfő délben, vagy ötödik kerületi szórakozóhelyen szombat éjjel négykor – találkozhat vele szembe az ember.

 

Nas – I can

A 90-es évek hip hop-jának érdekes és meghatározó alakja, Nas már a korai években is gyakran egészen más témákhoz nyúlt, mint kortársai. 14 évesen rúgták ki az iskolából, tanulmányaihoz formálisan soha, csak önmagától fordult vissza: kirúgása után a rímalkotásra fókuszált, és behatóan kezdte tanulmányozni az afrikai kultúrkört, ami több számában, és egy Bob Marley fiával, Damian Marleyval közösen megalkotott egész albumban is visszatükröződik. I can című száma azonban – mindamellett, hogy az afrikai történelem ismert és kevésbé ismert eseményeit, személyeit és értelmezéseit is magában hordozza – egészen más: a már a hip hop korai éveiben is megjelenő „motivációs” rapszövegek olykor meglepő banalitására világít rá mind a szöveg, mind a videoklip szatirikussága.

 

Kendrick Lamar – Alright

Napjaink egyik kiemelkedő rappere, Kendrick Lamar mind szövegeiben, mind zeneileg a kortárs hip hop talán leginkább összetett alkotója. Alright című száma a hip hop már ismert elemeivel, így az amerikai fekete kisebbség naturalisztikus ábrázolásával, az eltúlzott narratívájú képekkel (pl. pénzszórás az autóból, járás az emberek feje felett) elegyíti a „newschool” hip hop zenei világát, és a szöveg spirituális és kulturális összetettségét (Lucifer ábrázolása a Lucy nevű rendőr-bullterierben; Kerberosz, a háromfejű kutya felidézése – „pet dog, pet dog, pet dog, my dog, that’s all” ;  a Karma megjelenítése stb.). Nem véletlen, hogy a klasszikus “gangster” rappet kedvelők, és az összetetteb, kultúrális utalásokkal átszőtt szövegeket preferálók is megtalálják a maguk szféráját Kendrick Lamarban.

 

playlist link:

 

 

Continue reading