Megosztó fúzió – az ethno techno

„A rousing tale of techno-geek rebellion, as necessary and dangerous as file sharing, free speech, or a bottled water on a plane” – Scott Westerfeld

„There is a time to dance to techno, and a time not to.” – Joe Strummer

Igen – a technoval nem könnyű mit kezdeni. Az előadói közeg vagy a befogadói miliő alapján, zeneileg, kulturálisan – tényleg nem. A sörsátor-szagú fesztiválok Dj Károlyaitól kezdve a Körút egyik mellékutcájának alagsori szórakozóhelyén a telematricázott mosdó előtt várakozó tizenévesekig, akik toporognak a 120 bpm-re mint a felhúzott vekker, első asszociációink jellemzően sztereotipak és szélsőségesek.

A technoval, mint zenei ágenssel, a technokultúra (!) jellegzetes zene-esztétikai kifejeződési formájával és fontos szubkulturális gyújtópontjával kapcsolatban eddig többnyire csak felületes, de legalábbis egyoldalú  leírások születtek. A techno-house kultúra „külső”, kritikai-tudományos szemlélői a leggyakrabban egy meglehetősen negatív aspektust vesznek górcső alá – nehéz kitalálni: a kultúrkörhöz valóban köthető drogfogyasztási szokásokat. A további elérhető irodalom főleg „technotörténeti” áttekintés. A techno szubkultúrájának szubkultúrája – az ethno techno – pedig még a technoproducerek, előadók közt is kifejezetten megosztó. Mégis, talán a leginkább populáris műfajon belüli megnyilvánulásnak tekinthetjük. Vagy pont ezért megosztó? Itt van néhány olyan, műfajhatárokon fekvő szám, ami talán segít lebontani a prekoncepciókat.

 

Nicola Cruz – Tzantza

Miért „ethno”? Miért nem folk? A megfejtés inkább jelenségtani szempontokat követhet. A techno születési helyének az egyesült államokbeli Detroitot jelölik, a kilencvenes évektől napjainkig azonban egyértelműen az európai előadók kerültek túlsúlyba az ismertség függvényében. Az európai folklór zenei kultúrkincsének feldolgozása azonban már több, mainstream zenei stílus által is megvalósult, érthető tehát, hogy a kezdetektől szubkulturális techno a „távolabbi” nemzetek, népcsoportok, kultúrák zenei világa felé fordult. A folyamatot elősegítette a techno-house kultúra gócpontjainak számító nyugat-európai nagyvárosok multikulturalitása.  A francia, de dél-amerikai származású Nicola Cruz ékes példája az etno-kulturális zenei fúzió előadóinak. Zenéje az ethnic electronica-ként is emlegetett etchno techno hagyományosabb, a klasszikus technohoz közelebb álló eszköztárát alkalmazza.

 

Shpongle – Dorset perception

Bár az egyesült királyságbeli Shpongle nem azt a hangzásvilágot adja, amit a „hagyományos” technotól elvárnánk, sok számuknál az intenzív és autentikus, „díszítő” hangzás mögött azonban a megszokott techno-formanyelv  is megfigyelhető az ütemre és az alapot adó channel rack sávjaira tekintve. Szembeszökő (fülbe?) a nehezen elhatárolható goa/trance/psytrance/psybient hatás, ami jól mutatja, hogyan táplálkoznak a technoból egyéb, a technonál akár ismertebb és kedveltebb, már önálló zenei stílusok. Ha az ember a Wikipédia hasábjai közt kalandozik, a „műfajközi műfajok” száma gyakorlatilag végtelen, de a genealógia igen gyakran a technora, mint az egyik első elektronikus zenei formára vezet vissza.

 

Infected Mushrooms – Becoming insane

Az izraeli duó nem techno-előadó, talán legismertebb számuk, a Becoming insane mégis sikerrel keveri a progresszív goa basszus-alapját a technora is jellemző ütemmel, megőrizve a mindkét műfaj sajátjának mondható ritmikai-hangzási kereteket. A kezdő traktusokban megszólaló, és végigvonuló pengetős hangszer a héber kinnór (hasonló változata a nével), amit a Bibliában legtöbbször egyszerűen hárfának vagy citerának fordítanak (amelyekre nem igazán hasonlít, legközelebb talán a görög lírához lehet). És ha az ember a végéig hallgatja a produkciót, még el is felejtheti egy pillanatra, hogy a techno és progresszív goa eszköztárának enumerációját hallgatta eddig; az elektro-rockot is képesek voltak belekeverni az addigi eklektikába (és biztos, hogy a legtöbben nem vártak volna sokat egy ilyen műfajkeveréstől. Erre jól sikerült). Szóval, tényleg izgalmas.

 

Transglobal Underground – Lokee here

A TGU leggyakrabban world fusion vagy ethno techno előadóként hivatkozik magára. Tagjainak változatos kulturális háttere volt a fúziós – főleg afrikai és távolkeleti elemeket az euroatlanti elektronikus zenei hagyományokkal keverő – hangzásvilág gyújtópontja. Első albumuk, a Dreams of 100 nations is erre a messzemenő interkultúralitásra utal. Lokee here című számuk voltaképp az általuk képviselt zenei irány vizuális paródiája, holott színvonalas példája a etno-kulturális zenei világ elektronikus adaptációjában rejlő lehetőségeknek.

 

(Méhek – Teknó

Igen, ez a zenei ág sem úszta meg a stílusparódiákat. Megtekintés csak saját felelősségre!)

 

playlist link

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s