Gengszterek vagy költők?

Az 1970-es években az Egyesült Államokban több kulturális-etnikai-társadalmi – így az afrikai amerikai, barbadosi, jamaicai és kubai – közeg kulturális interferenciájaként kialakuló hip hop szorosabb értelemben a kultúrkörhöz tartozó zenei stílust, tágabb léptékben a több elemet, így a break-et, a DJ-zést/scratchelést és graffiti-kultúrát is magába foglaló kultúrkört jelenti. A sokoldalú szubkultúra zenei szegmense – egy pillantást vetve a legnagyobb videomegosztók zenei műfajokra vonatkozó nézettségi adataira – a mai napig az egyik legnagyobb hallgatottságú műfaj, ami fénykorától, a ’90-es évektől kezdve feltűnő változáson ment keresztül; a korai években a már meghonosodott zenei stílusok hangzás- és dallamvilágát, így a bluest, a jazzt felhasználva, azokat az autentikus kulturális-etnikai kisebbségek által hordozott zenei elemekkel, így a mamboval, danzónnal, konga-dobokkal keverő hip-hop mára főleg az elektronikus zenei közeg hangzásának letisztultabb formáit, hangkészítési-hangszínszabályozási elveit és módszereit közvetíti, ez azonban nem a korábbi zenei eklektika elfelejtését jelenti, sőt.  A szöveg-centrikusságból fakadó tág témafeldolgozás a gangster-rapptől kezdve a sokrétű spirituális tartalmat hordozó szövegekig nagyon sok mindent tesz lehetővé.  Haladjunk hát sorban:

House of Pain – Jump Around

Az ír-lett-amerikai hardcore rap-formáció, a House of Pain rövid működése során mindössze három albumot adott ki. Kevésbé ismertek, holott a ’90-es és kétezres évek hip hop előadóira nagy befolyással bíró csapat voltak; ennek legfőbb oka, hogy az ezen szcénán belül is undergroundnak minősülő, verseny-jellegű freestylerap-eseményeken rendkívül gyakran használták fel alapjaikat, így azok rengeteg fel- és átdolgozáson mentek keresztül, és már ezen formájukban kanonizálódtak.  Legismertebb számuk, a Jump around azonban biztos, hogy nagyon sokaknak ismerős, nem csak eredeti formájában, hanem ezerféle feldolgozásában is, és a legkülönbözőbb módokon – vegyesboltban hétfő délben, vagy ötödik kerületi szórakozóhelyen szombat éjjel négykor – találkozhat vele szembe az ember.

 

Nas – I can

A 90-es évek hip hop-jának érdekes és meghatározó alakja, Nas már a korai években is gyakran egészen más témákhoz nyúlt, mint kortársai. 14 évesen rúgták ki az iskolából, tanulmányaihoz formálisan soha, csak önmagától fordult vissza: kirúgása után a rímalkotásra fókuszált, és behatóan kezdte tanulmányozni az afrikai kultúrkört, ami több számában, és egy Bob Marley fiával, Damian Marleyval közösen megalkotott egész albumban is visszatükröződik. I can című száma azonban – mindamellett, hogy az afrikai történelem ismert és kevésbé ismert eseményeit, személyeit és értelmezéseit is magában hordozza – egészen más: a már a hip hop korai éveiben is megjelenő „motivációs” rapszövegek olykor meglepő banalitására világít rá mind a szöveg, mind a videoklip szatirikussága.

 

Kendrick Lamar – Alright

Napjaink egyik kiemelkedő rappere, Kendrick Lamar mind szövegeiben, mind zeneileg a kortárs hip hop talán leginkább összetett alkotója. Alright című száma a hip hop már ismert elemeivel, így az amerikai fekete kisebbség naturalisztikus ábrázolásával, az eltúlzott narratívájú képekkel (pl. pénzszórás az autóból, járás az emberek feje felett) elegyíti a „newschool” hip hop zenei világát, és a szöveg spirituális és kulturális összetettségét (Lucifer ábrázolása a Lucy nevű rendőr-bullterierben; Kerberosz, a háromfejű kutya felidézése – „pet dog, pet dog, pet dog, my dog, that’s all” ;  a Karma megjelenítése stb.). Nem véletlen, hogy a klasszikus “gangster” rappet kedvelők, és az összetetteb, kultúrális utalásokkal átszőtt szövegeket preferálók is megtalálják a maguk szféráját Kendrick Lamarban.

 

playlist link:

 

 

Continue reading

Disney-metal

A heavy metal népszerűsége az 1970-es évek óta tart. Idővel rengeteg alműfaja alakult ki, és az egészen lágy rockostól a death-metálos változatokig mindennel lehet találkozni, mindezek mellett pedig nagyon elterjedt, hogy már létező dalokat más műfajban dolgozzanak fel. Természetesen mindig a metálos hangzás tudja a legnagyobb meglepetéseket okozni, főleg ha a feldolgozás alapjául egy Disney-zene szolgál. A Disney-metal első hallásra ugyan ijesztő, de ma már nem elképzelhetetlen párosítás. Egyre több Youtuber veszi alapul a gyerekeknek szánt mesedalokat, és néha egészen a felismerhetetlenségig rockosítják a számokat.


1. Son of a man (from Tarzan) – Per Fredrik Åsly
Az alig 30 éves norvég énekes gyerekkorában színészként kezdte pályafutását, és ma már több mint két millió feliratkozóval rendelkezik Youtube-on. Tizenhárom nyelven már több mint 400 dalt dogozott fel, többféle stílusban. Nála is találhatunk pár Disney zenét metálos és rockos hangszereléssel.

2. You’re welcome (from Moana) – Jonathan Young
Jonathan Young 2012 óta tölti fel a videóit Youtube-ra. Disneys és animés zenéknek ad metálos hangzást, miközben hangjával, gitár, dob és zongorajátékával szórakoztatja hallgatóit. Ahogy belecsempészi színészkedését a klipjeibe, laza megjelenésével és könnyed humorával a képernyő elé bilincsli nézőit.

3. Let it go (from Frozen) –  Leo Moracchioli
A norvég származásű Leo Moracchioli a több mint 770 ezer követővel rendelkező Frog Leaps Stido nevű Youtube-csatorna atyja. Többféle stílusban készít feldolgozásokat, akusztikustól a metálig. Videóinak egy személyben rendezője, vágója, szereplője. A legkeményebb hangzású dalaival is el tudja varázsolni a nézőit, főleg ha a klip “vendégszereplője” szőke fürtös kislánya.

 

+1 Supercalifragilisticexpialidocious (from Mary Poppins)
Szuperfrenofrenetikomaxikapitális. És még szuperebb ebben a death-metál változatban. Andy Rehfeldt az eredeti felvételeket hagyja meg klipeknek, csupán a hangzás változik meg teljes mértékben, ami ezáltal igazán szórakoztatóvá válik.

A playlist linkje:
playlist

A ’90-es évek ragadós slágerei

A slágerek közé tartozó dalokat bármikor szívesen meghallgatja az ember, főleg azért, mert a fénykorukban a rádiók unalomig játszották őket. Ezért mindenkiben előidézhet szép emlékeket, vagy csak hangulatokat érzéseket. A refrénjüket szívesen dúdoljuk, ugyanis egyszerű hangzásuk miatt meglehetősen fülbemászóak.

Continue reading