Megosztó fúzió – az ethno techno

„A rousing tale of techno-geek rebellion, as necessary and dangerous as file sharing, free speech, or a bottled water on a plane” – Scott Westerfeld

„There is a time to dance to techno, and a time not to.” – Joe Strummer

Igen – a technoval nem könnyű mit kezdeni. Az előadói közeg vagy a befogadói miliő alapján, zeneileg, kulturálisan – tényleg nem. A sörsátor-szagú fesztiválok Dj Károlyaitól kezdve a Körút egyik mellékutcájának alagsori szórakozóhelyén a telematricázott mosdó előtt várakozó tizenévesekig, akik toporognak a 120 bpm-re mint a felhúzott vekker, első asszociációink jellemzően sztereotipak és szélsőségesek.

Continue reading

Török trap

Régi keleties hangzás elektronikával fűszerezve. Elsőre kérdésesnek tűnhet, hogy két ilyen egymástól távol álló zenei eszköz hogyan tud összhangban lenni, és, hogy egyáltalán hogyan fér el egymás mellett. A szerzeményekben már néhány másodperc után érezhető, hogy igen is bátran lehet keverni a különböző, egymástól nagyon messze álló zenei elemeket, ez csak még izgalmasabbá teszi a zene alkotását és hallgatását is egyaránt.  Continue reading

Sadboy-izmus

Egzisztenciális megfáradás. A neoliberális kapitalizmus, a folyamatos kizsákmányoló politikai rendszer, és az elillanó alapvető moralitás; emberség és kedvesség, az új generációt teljes kilátástalanságba taszítja.  A válasz: visszatekintés az egyszerűbb időkre. Újra előkerülnek a kazetták, letörlik a vastag port a bakelit lemezekről, csillogó szemekkel nézik a videó kazetták hangyás felvételeit, és vastapssal üdvözlik a tökéletlenséget. Itt az új-új-érzékenység kora?

Continue reading

FOLK METAL, avagy énekek trollokról és a nagy hős ősőkről

A folk metal nehezen meghatározható műfaj. Tematika alapján behatárolható, viszont nagy átfedések vannak a metal más, különböző alműfajaival, például a viking metallal. A különbség leginkább a bandák mentén határozható meg, míg a magukat viking metalként tituláló együttesek csakis viking témában írják a szövegeiket, a folknál a népi szokások, hagyományok felidézése az elsődleges, de ezen belül nem lehet kikerülni a viking mondákat sem.

A folk metalban a klasszikus heavy metal felállás – dobok, két gitár, basszusgitár – mellett hangsúlyosak a különböző népi hangszerek, mint például furulya vagy harmonika, és ezek mindig fontos szerepet töltenek be a videoklipekben is. Hangzása alapján a death- és a trash metallal állítható párhuzamba, de gyakori a tiszta ének is. Az együttesek szinte mindig szereplőik a klipeknek, gyakori, hogy a zenészek is ókori ruhát öltve jelennek meg és játszanak a hangszereiken, de nem ritka a modern korba átültetett történet sem.

A következő három együttes mind finn, mégis elképesztő különböző módon éneklik meg a múltat.

Continue reading

Gengszterek vagy költők?

Az 1970-es években az Egyesült Államokban több kulturális-etnikai-társadalmi – így az afrikai amerikai, barbadosi, jamaicai és kubai – közeg kulturális interferenciájaként kialakuló hip hop szorosabb értelemben a kultúrkörhöz tartozó zenei stílust, tágabb léptékben a több elemet, így a break-et, a DJ-zést/scratchelést és graffiti-kultúrát is magába foglaló kultúrkört jelenti. A sokoldalú szubkultúra zenei szegmense – egy pillantást vetve a legnagyobb videomegosztók zenei műfajokra vonatkozó nézettségi adataira – a mai napig az egyik legnagyobb hallgatottságú műfaj, ami fénykorától, a ’90-es évektől kezdve feltűnő változáson ment keresztül; a korai években a már meghonosodott zenei stílusok hangzás- és dallamvilágát, így a bluest, a jazzt felhasználva, azokat az autentikus kulturális-etnikai kisebbségek által hordozott zenei elemekkel, így a mamboval, danzónnal, konga-dobokkal keverő hip-hop mára főleg az elektronikus zenei közeg hangzásának letisztultabb formáit, hangkészítési-hangszínszabályozási elveit és módszereit közvetíti, ez azonban nem a korábbi zenei eklektika elfelejtését jelenti, sőt.  A szöveg-centrikusságból fakadó tág témafeldolgozás a gangster-rapptől kezdve a sokrétű spirituális tartalmat hordozó szövegekig nagyon sok mindent tesz lehetővé.  Haladjunk hát sorban:

House of Pain – Jump Around

Az ír-lett-amerikai hardcore rap-formáció, a House of Pain rövid működése során mindössze három albumot adott ki. Kevésbé ismertek, holott a ’90-es és kétezres évek hip hop előadóira nagy befolyással bíró csapat voltak; ennek legfőbb oka, hogy az ezen szcénán belül is undergroundnak minősülő, verseny-jellegű freestylerap-eseményeken rendkívül gyakran használták fel alapjaikat, így azok rengeteg fel- és átdolgozáson mentek keresztül, és már ezen formájukban kanonizálódtak.  Legismertebb számuk, a Jump around azonban biztos, hogy nagyon sokaknak ismerős, nem csak eredeti formájában, hanem ezerféle feldolgozásában is, és a legkülönbözőbb módokon – vegyesboltban hétfő délben, vagy ötödik kerületi szórakozóhelyen szombat éjjel négykor – találkozhat vele szembe az ember.

 

Nas – I can

A 90-es évek hip hop-jának érdekes és meghatározó alakja, Nas már a korai években is gyakran egészen más témákhoz nyúlt, mint kortársai. 14 évesen rúgták ki az iskolából, tanulmányaihoz formálisan soha, csak önmagától fordult vissza: kirúgása után a rímalkotásra fókuszált, és behatóan kezdte tanulmányozni az afrikai kultúrkört, ami több számában, és egy Bob Marley fiával, Damian Marleyval közösen megalkotott egész albumban is visszatükröződik. I can című száma azonban – mindamellett, hogy az afrikai történelem ismert és kevésbé ismert eseményeit, személyeit és értelmezéseit is magában hordozza – egészen más: a már a hip hop korai éveiben is megjelenő „motivációs” rapszövegek olykor meglepő banalitására világít rá mind a szöveg, mind a videoklip szatirikussága.

 

Kendrick Lamar – Alright

Napjaink egyik kiemelkedő rappere, Kendrick Lamar mind szövegeiben, mind zeneileg a kortárs hip hop talán leginkább összetett alkotója. Alright című száma a hip hop már ismert elemeivel, így az amerikai fekete kisebbség naturalisztikus ábrázolásával, az eltúlzott narratívájú képekkel (pl. pénzszórás az autóból, járás az emberek feje felett) elegyíti a „newschool” hip hop zenei világát, és a szöveg spirituális és kulturális összetettségét (Lucifer ábrázolása a Lucy nevű rendőr-bullterierben; Kerberosz, a háromfejű kutya felidézése – „pet dog, pet dog, pet dog, my dog, that’s all” ;  a Karma megjelenítése stb.). Nem véletlen, hogy a klasszikus “gangster” rappet kedvelők, és az összetetteb, kultúrális utalásokkal átszőtt szövegeket preferálók is megtalálják a maguk szféráját Kendrick Lamarban.

 

playlist link:

 

 

Continue reading

Disney-metal

A heavy metal népszerűsége az 1970-es évek óta tart. Idővel rengeteg alműfaja alakult ki, és az egészen lágy rockostól a death-metálos változatokig mindennel lehet találkozni, mindezek mellett pedig nagyon elterjedt, hogy már létező dalokat más műfajban dolgozzanak fel. Természetesen mindig a metálos hangzás tudja a legnagyobb meglepetéseket okozni, főleg ha a feldolgozás alapjául egy Disney-zene szolgál. A Disney-metal első hallásra ugyan ijesztő, de ma már nem elképzelhetetlen párosítás. Egyre több Youtuber veszi alapul a gyerekeknek szánt mesedalokat, és néha egészen a felismerhetetlenségig rockosítják a számokat.


1. Son of a man (from Tarzan) – Per Fredrik Åsly
Az alig 30 éves norvég énekes gyerekkorában színészként kezdte pályafutását, és ma már több mint két millió feliratkozóval rendelkezik Youtube-on. Tizenhárom nyelven már több mint 400 dalt dogozott fel, többféle stílusban. Nála is találhatunk pár Disney zenét metálos és rockos hangszereléssel.

2. You’re welcome (from Moana) – Jonathan Young
Jonathan Young 2012 óta tölti fel a videóit Youtube-ra. Disneys és animés zenéknek ad metálos hangzást, miközben hangjával, gitár, dob és zongorajátékával szórakoztatja hallgatóit. Ahogy belecsempészi színészkedését a klipjeibe, laza megjelenésével és könnyed humorával a képernyő elé bilincsli nézőit.

3. Let it go (from Frozen) –  Leo Moracchioli
A norvég származásű Leo Moracchioli a több mint 770 ezer követővel rendelkező Frog Leaps Stido nevű Youtube-csatorna atyja. Többféle stílusban készít feldolgozásokat, akusztikustól a metálig. Videóinak egy személyben rendezője, vágója, szereplője. A legkeményebb hangzású dalaival is el tudja varázsolni a nézőit, főleg ha a klip “vendégszereplője” szőke fürtös kislánya.

 

+1 Supercalifragilisticexpialidocious (from Mary Poppins)
Szuperfrenofrenetikomaxikapitális. És még szuperebb ebben a death-metál változatban. Andy Rehfeldt az eredeti felvételeket hagyja meg klipeknek, csupán a hangzás változik meg teljes mértékben, ami ezáltal igazán szórakoztatóvá válik.

A playlist linkje:
playlist

A ’90-es évek ragadós slágerei

A slágerek közé tartozó dalokat bármikor szívesen meghallgatja az ember, főleg azért, mert a fénykorukban a rádiók unalomig játszották őket. Ezért mindenkiben előidézhet szép emlékeket, vagy csak hangulatokat érzéseket. A refrénjüket szívesen dúdoljuk, ugyanis egyszerű hangzásuk miatt meglehetősen fülbemászóak.

Continue reading